Fáradt lábam
Tova a szélben, hóban esőben,
Viharokban, csendes vizeken,
Járom az utamat szüntelen.
Nap sütötte tájakon az élet tovareppen,
Mint szárnyaló sas, a rétek felett.
Hajnal hasad, rügy pattan,
Csillagos égen sóhajom száll.
Mint messziről jött vándor,
Rovom életem macskaköves útját.
Botladozom, esek, kelek.
Sírok, ha fáj.
Olykor könnyek mossák arcomat.
Könnyeimet arcomról letörlöm.
Felállok, térdeimről letörlöm az út porát.
Újra útnak indulok.
Újra nevetek.
Roskad térdem az anya földre,
Imára fordul ajkam,
Kezeimet összekulcsolva.
Nem számlálom a napokat.
Nem kérdem miért bántja az ég,
A Földi vándort, élete delelő egén?
Felnézek az égre,
Életem delelő egére.
Hálára nyitom ajkam, szívem,
Hogy ezt mind megélhettem.
Holnap egy új nap vár rám.
Vándorló lélek az ember.
Keresi, kutatja
Fürkészi a jövőt.
Hogy mit hoz a holnap?
Nem tudhatom.
Boldogan vállalom.
Botladozó lábam fáradt,
Szívem még is tárva.
Új életre várva.
Hol a szónak súlya van.
Az életnek értelmet adva.
A szívnek dobbanását,
Tiszta szavú patak hordja,
Mint a kavicsot, átformálja.
Kavics vagy gyémánt,
Drágakő a jövő?
Nem a pénz határozza meg.
Lelked tükre adja meg.
Addig járom az utat,
Míg egy szép napon,
Megtalálom az élet kútját,
Melyből kortyolok,
Ott is maradok.
Éltető nedű, szomjazó vándornak.
Tarka rétnek harmat, nyári csendes eső.
Embernek szerelem, otthon kell.
Madárnak fészek.
Vándornak, pihenés kell.
Ó mi balga, mondhatod.
Boldogan vállalom.
Földi vándor, én nem egyedül vagyok.
De vállalom.
Mert én szabad vagyok.
Mint a madár.
Rám még oly sok szép vár!
Isteneim adják meg nékem, Földi vándornak,
Hosszú legyen utam..
Adja az ég, találkozzunk még.
Budapest Wiccaanya 2014.07.22
A test és a lélek örökös harca a gonosszal II.
Artisjus által védett. Azonosító szám: 141103003T
Szerző:Fehérvári Judit wiccaanya