Maradj ember
Te ki reményt vesztettél,
Úgy érzed a világ eldobott,
Állj meg egy szóra.
Elárulom neked,
Senkit nem taszít ki az élet!
Ne korholj, ne vádolj másokat,
Ne ítélkezz.
Csupán csak bocsáss meg önmagadnak.
Senkit nem taszít ki az élet!
Ha szabadságra vágysz,
Válaszd az életet,
A felfedezés szabadságát.
Az élet döntések sorozata,
Döntés a te kezedben van.
Mit tehetsz a fájdalom ellen,
Mely szívedet, lelkedet kínozza?
Állj talpra, és nézz szembe vele.
Mond neki, én nem vagyok kitaszított,
Az élet értem van!
Hazám bennem él,
Őseink vére lüktet ereimben!
Már nem félek, látlak,
Élek s remélek!
Mit kellett volna tenned, s mit nem,
Te döntésed volt, ne feledd el,
Nem őseid hibája, ha valamit nem értettél meg!
Az élet olyan, mint egy jó anya.
Nem kívánja, hogy alkoholba,
Drogba, mámorban tengesd életed,
Mely ajándék te neked,
De te nem értékeled!
Őseink vére áztatta, Hazánk földjét.
Szent koronánk, őseinket jutalmazzák.
Vajon mi mit hagyunk itt,
Melyre oly büszke lesz majd gyermekünk?
Mint mi, amikor a Szent koronára nézve,
Térdre esve, Hálát mondunk
Őseink kék ege alatt,
Imákat mormolva!?
Légy rá büszke ó Magyar,
Hogy ide hozott a gólya,
Magyar anyatejjel tápláltak,
Édesanyád csengő hangja
Magyar népmeséket dalolt füleidbe,
Álom manók idején.
Édesapád, Magyar földet szántott,
Magyar magot szórva, a magyar földbe.
Magyar gabonát aratott,
Magyar kenyeret dagasztott.
Légy hát rá büszke, hogy itt élheted meg
Magyar ember sorsát,
Melyre az egész világ figyel,
Fényt hozva majd az életükbe,
Mert a Magyar embernek
Küldetése vagyon.
Nem csak múltja,
De jövője is van!
Ne korhold hát, ha kátyúban van szekerünk!
Állj talpra, lépj oda,
Told a szekeret, fel a dombra!
Hisz te is Magyar vagy!
Wiccaanya.2014.01.10